apokrif (apokrüfosz= elrejtett, titkos; <görög>) a hivatalos egyházi →kánonból kihagyott, eredetileg szentnek tartott irat.

apológia (apologia = védekezés, védőbeszéd; <görög>) a →Teológia szóhasználatában hitvédő érvelés.

apostol (aposztolosz= hírvivő; <görög>) Jézus közvetlen tanítványainak elnevezése.

axióma alapvető, nyilvánvalóan igaz állítás, amelyet nem lehet visszavezetni más, egyszerűbb vagy már igaznak bizonyult fogalmakra, ezért igazságát logikai úton nem lehet bebizonyítani.

Biblia (= könyvek; <görög>) a judaizmus és a kereszténység szent könyveinek gyűjteménye. A keresztény biblia két fő része az Ószövetségi (Ószövetség), illetve az Újszövetségi Szentírás (→Újszövetség). Hiteles latin fordításukat a →Vulgáta  tartalmazza.

bíboros a pápa által adományozott főpapi rang birtokosa (≈ a →Szentszék hercege).

cölibátus (caelibatus = nőtlenség; <latin>) a →katolikus papok, szerzetesek és apácák kötelezően vállalandó önmegtartóztatása bármiféle szexuális kapcsolattól.

diakónus (diakonosz = szolga, felszolgáló; <görög>): az alsó →klérus tagja.

dogma (= tantétel, határozat; <görög>) a →Teológia szerint a →kinyilatkoztatáson alapuló tévedhetetlen hitigazság vagy hittétel.

egyház azonos hitelveket valló és -szertartásrendet követő vallási közösség.

Egyház = az egyetlen, szent, apostoli és →katolikus Római Egyház, két, jogilag független és önálló szervezet, a →Szentszék, illetve →Vatikánvárosi Állam együttese. –––– Mivel mindkettő feje hivatalból a mindenkori római pápa, és székhelyük is egybeesik, gyakran egyetlenként, →Vatikán néven említik.

eredeti bűn fogantatása pillanatától minden ember lelkét szennyező halálos bűn, amelyet csak a keresztség törölhet le. –––– Aki lelkén ~-nel hal meg, elkárhozik; ezért tiltja az Egyház az abortuszt.

eretnekség (haireszisz = kiválasztás, válogatás; <görög>) a hivatalos egyházi tanítás részleges vagy teljes elutasítása: az eretnek válogat, és a hivatalos tanításból csak a neki tetszőket fogadja el.

episzkoposz (= felügyelő, ügyintéző; <görög>)  →püspök.

etika (éthosz = erkölcs; <görög>) erkölcstan. –––– A keresztény etika azokat az erkölcsi (cselekvési) szabályokat foglalja össze és rendszerezi, amelyek szerint a keresztény hívőknek élniük kell. A konkrét szabályokat →Katekitmus tartalmazza. ––––  A humanista etika a vallás nélkül élők, elsősorban az  ateisták életszabályainak gyűjteménye, de messze nincs úgy kidolgozva, mint a keresztény; alapjául a humanista erkölcs normái szolgálnak.

eukharisztia (= hálaadás; <görög>) mai szóhasználatban az oltáriszentséget jelenti.

evangélium (euaggelion = jó üzenet, örömhír; <görög>) Jézus bibliai életrajzainak közös neve; az →Újszövetség 4 evangéliumának szerzője Máté (Mt), illetve János (Jn) →apostol, valamint Márk (Mk) és Lukács (Lk).

herezis →eretnekség.

hittudomány a →teológia logikátlan („fából vaskarika”) magyar neve, mivel a hit nem tudományos fogalom.

Holt-tengeri tekercsek részben az i.e. 3.-2., részben az i.e. 1. - i.sz. 1. századból való héber (arám) nyelvű pergamentekercsek, illetve töredékeik. –––– A régebbiek az →Ószövetséget, az újabbak →Újszövetséget is kiegészítő, sokszor a hivatalosnak ellentmondó, fontos információkat tartalmaznak.

inkvizíció (inquirere = ki/felkutatni, <latin>) az eretnekek felkutatására és megsemmisítésére, intézményesen 1215-1859 között működtetett egyházi törvényszékek gyűjtőneve.

kánon (kanón = szabály, törvény; <görög>) a →katolikus Egyházi Törvénykönyv egy szabálya vagy törvénye; átvitt értelemben az egész gyűjteményt is Kánonnak nevezik. kanonizálás valaminek (tárgy, tanítás) isteni eredetét vagy valakinek szentségét deklarálni.

katekizmus (kathégenümi = útmutatást adni, megmagyarázni; <görög>) hittankönyv;  a →katolikus hívők számára a jelenleg érvényes hittani és erkölcsi szabályokat A katolikus egyház katekizmusa foglalja össze.

katolikus (kat’ holén tén gén = az egész földkerekségen, <görög>): egyetemes, az egész világon elterjedt; mai használatban az →Egyház és  a többi keresztény egyház megkülönböztetésére szolgál. Ez utóbbiak a →Zsinatig →eretneknek számítottak, és pokolra volta ítélve.

keleti egyházszakadás a kereszténység keleti (→ortodox) és nyugati részre válása (1054), egyetlen (az I. →Vatikáni zsinat óta két) hittételbeli nézetkülönbség miatt.

kinyilatkoztatás Isten közvetlen tanítása hit és erkölcs kérdéseiben, amit a kiválasztottaknak adott, sugalmazás formájában.

klérus a →katolikus ~ az egyházi szolgálatra felszentelt  személyek összessége, 3 fokozatú hierarchiába szervezve: (1)bíborosok – (2)→püspökök és áldozópapok (teljes papi jogkörrel) –- (3)→diakónusok (részleges papi jogkörrel).

konstitúció (constituere = meghatározni, leszögezni valamit; <latin>) →zsinati dokumentum, a →kinyilatkoztatáson alapuló, lényeges hitbeli vagy erkölcsi kérdésekre vonatkozó kötelező érvényű állásfoglalás vagy rendelkezés.

Niceai zsinat két ókori egyetemes →zsinat közös elnevezése. –––– Az első ~ (325) deklarálta és Hitvallásban foglalta össze a keresztény hit alapvető →dogmáit.

nyugati egyházszakadás az →Egyház két részre szakadása (1378 – 1417), amikor egyidejűleg két, majd három pásztor terelgette a saját fennhatósága alá tartozó akol báránykáit. Az áldatlan állapotokat végül is a Konstanzi (egyetemes) zsinat (1414-18) számolta fel.

ortodox kereszténység (orthosz = igazi, valódi; doxé = vélemény,filozófiai nézet <görög>) a pápa főhatóságát elutasító (különben két kivétellel minden hittételében a nyugatival azonos) keresztény vallási közösség, területileg – általában a politikai államhatárokhoz igazodóan –, egy-egy →pátriárka vezetése alatt; papjaiktól nem követelik meg a →cölibátust.

Ószövetség a →Biblia első része; a keresztény Ószövetség a zsidóból (hozzájárulás nélkül) átvett 39 könyvön kívül még további 9 könyvet tartalmaz, de csak a Kivonulás könyvében leírt teremtési és bűnbeesési történeteknek van szerepük a →Teológiában.

ökumenizmus (oikumené = egység, egyetemesség; <görög>) mai értelemben, a keresztény vallások egységesítésére törekvő mozgalom.

parúzia Jézus remélt második eljövetele.

pátriárka az ókorban egy-egy önálló vallási közösség (patriarchátus), ma nagyobb →ortodov vallási közösségek vezető főpapja

pészach (≈ pászkaünnep; <héber>) zsidó húsvét, az Egyiptomból való szabadulás hét napos emlékünnepe, amelynek során elfogyasztják a szertartásosan elkészített húsvéti bárányt.

presbiter (preszbiterosz = (leg)idősebb; <görög>) eredetileg az első keresztény közösségek elöljárója és irányítója, mai szóhasználatban keresztény istentisztelet bemutatására jogosult egyházi személy.

püspök a középszintű →klérus tagja, a fennhatósága alá tartozó vallási gyülekezetek (→katolikusoknál egyházmegye) legfőbb vallási vezetője, kiemelt jogkörökkel.

Római Kúria →Szentszék.

skolasztika (schola = iskola, <latin>) →katolikus keresztény filozófia.

Szanhedrin Jézus korában a főpapok és a vének tanácsa, Júdea provinciában – a rómaiak által megszabott hatáskörön belül – gyakorlatilag függetlenül kormányozta az országot.

szadduceusok papi tizedekből élő főpapok; mereven ragaszkodtak az ősi, mózesi törvényekhez, de együttműködtek a római uralommal.

Szentszék (Apostoli ~) az →Egyház legfelső vallási főhatósága; jogilag „földnélküli állam”,  államfője a mindenkori római pápa, tagjai a kuriális →bíborosok, hivatalos nyelve latin, székhelye a →Vatikánvárosi Állam. Egyetlen (polgári) állami funkciója, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesíthet más államokkal, és evégett diplomáciai útlevelet adhat ki. –––– Hivatali intézményrendszere, a Római Kúria, Államtitkárságból (=miniszterelnökség) és Kongregációkból (=minisztériumok) áll, amelyeket egy-egy prefektus (=miniszter) vezet. Az államtitkár elvben a pápa helyettese, de a TAN legfőbb őre és gondozója a Hittani Kongregáció, amely kivételesen közvetlenül a pápához tartozik, így prefektusa a második legmagasabb rangú személy a Kúriában.

szekularizáció (saeculum = korszak, emberöltő; átvitt értelemben evilág; <latin>) jelenti egyrészt a – múlt században kezdődött – elvilágiasodást, elfordulást az →Egyháztól, másrészt az államapparátus, valamint az egyházi intézmények és tulajdon szétválasztását.

teodicea (theosz = isten; diké = bizonyítás; <görög>) Isten létezésével, tulajdonságaival és tevékenységével kapcsolatos →katolikus tanítás, a →skolasztika egyik ága.

teokrácia (theosz = isten; kraein = uralkodni; <görög>) olyan államforma, amely egy istennek a legfőbb vallási vezető által közvetített uralma alatt áll.

teológia (theosz = isten; logion = tanítás, <görög>) istenről szóló tanítás, egy úgynevezett tételes  vallás tanrendszere.

Teológia = katolikus teológia; az általános ~ fő területei a skolasztika és az apologetika, a speciális ~ pedig történeti-, rendszeres- és a gyakorlati részből áll.

Tóra az →Ószövetség első öt könyvének gyűjtőneve a judaizmusban. (Teremtés-, Kivonulás-, Leviták- és Számok könyve, valamint a Második Törvénykönyv).

Tridenti zsinat (1545-1563) az ellenreformációt elindító egyetemes →zsinat, amelynek az addigi keresztény tanítás védelmében hozott döntései és dogmái 400 éven át képezték a →katolikus hitvédelem alapját.

Újszövetség  a →Biblia második része 27 könyvből áll: 4 →evangélium, Apostolok Cselekedetei (ApCsel), 21 apostoli levél (Pál 14, Péter 2, János 3, Jakab és Júdás 1-1 levele), Jelenések Könyve (Jel).

Vatikán eredetileg a Vatcum nevű, dombos területen fekvő etruszk település volt, a Tiberis jobb partján, (v.ö.: Rózsadomb), ebből alakult ki a későbbiek során a fallal körülvett terület. Mai szóhasználata többértelmű, jelentheti a tulajdonképpeni városrészt, de átvitt értelemben a pápai hatalmat, sőt magát az →Egyházat is.

Vatikánvárosi Állam (Vatikán) jogilag önálló világi állam (0,439 km²  területű enklávé Olaszországban), a szokásos állami jogosultságokkal (önálló bíróságok, bankrendszer, "rendőrség" stb.), de diplomáciai kapcsolatokat nem létesíthet; hivatalos nyelve olasz;  államformája →teokratikus monarchia, államfője hivatalból a mindenkori római pápa. –––– A tulajdonképpeni →Vatikánon kívül  hozzá tartozik a Szent Péter tér, a Lateráni és a Falon kívüli Szent Pál székesegyház, még néhány római templom és környéke, valamint Castel Gandolfo, a pápa nyári rezidenciája. –––– Bár a ~ és a →Szentszék jogilag két külön szervezet, a pápa kettős szerepe miatt sokan egynek gondolják; a tévhitet erősíti, hogy az érintettek is gyakran (szándékosan?) pontatlanul használják a neveket. –––– A jogi csűrcsavar célja az volt, hogy a ~-ot ne lehessen a hajdani Pápai Állam jogutódjának tekinteni. 

Vatikáni zsinat a két utolsó egyetemes zsinat elnevezése. –––– Az I. ~ (1869-70) fő célja volt szembeszállni az egységes Olaszország létrehozóival, emellett legnagyobb jelentőségű határozata volt a személyes pápai tévedhetetlenség dogmájának kinyilvánítása. –––– A  II. ~ (1962-65) alapvető célkitűzése volt, hogy hozzáigazítsa a →Teológiát a modern korhoz, ezáltal mérföldkő lett az Egyház életében: lemondott a „világhódító kereszténységről”, nem alkotott új dogmát, de átértelmezett számos korábbit; a hívők életét is megkönnyítő számos újítást vezetett be; dokumentumai alapján pedig megkezdődött az →Egyház belső átalakulása, ami ma is tart.

Vulgáta (vulgatus = elterjedt, általános; <latin>) a →Tridenti zsinat által hitelesnek elismert latin nyelvű bibliafordítás. — A II. →Vatikáni zsinat ezt felülbírálta, azóta a francia nyelvű Bible de Jerusalem szövege számít hitelesnek.

zsinat (szünodosz = gyülekezet; <görög>) a vezető egyházi személyiségek szakmai konferenciája; az egyetemes ~-ok különlegessége, hogy a hit és az erkölcs kérdéseiben hozott határozataik – a pápa megerősítő jóváhagyásával – tévedhetetlen hitigazságoknak minősülnek.

Zsinat: a II. →Vatikáni zsinat.