Mindenki a hegytetőn szeretne élni, anélkül, hogy tudná,
a boldogság a meredély megmászásában rejlik.^[1]

Sokan remélik, hogy akkor lesznek boldogok, ha elfogják a kék madarat^[2], aztán már  lehet tespedni az elért kellemes állapotban, – ám ennek kiábrándulás a vége. Mégis kevesen akarnak boldogok leni úgy, hogy életük ne legyen hiábavaló.

    Hogy hogyan kell „nem hiába” élni?

    Hát úgy, hogy  utódainkra jobb világot hagyjunk, mint amilyet mi örököltünk elődeinktől. A világ pedig akkor lesz jobb, ha mások is (minél többen) úgy érezhetik: nem élnek hiába, és ezáltal ők is boldogok lesznek.

Mintha önfarkába harapott volna a kígyó?
Nem!

    Életed döntések és választások folyamatos sorozata: hit és tudás között kell állandóan választanod. Hiteid érzelmi  alapúak ,– ezeket emberi kapcsolataid és/vagy transzcendens „hittapasztalataid” befolyásolják; tudásodat értelmed közvetíti – anyagi tapasztalatok (sajátaid, vagy másokéi^[3]) alapján. Hit és tudás gyakran birkózik egymással. Pillanatnyi ötletek, vagy hosszú távú célok szerint döntesz? A kék madár nem száll a válladra önként: magadnak kell kialakítanod követendő életmódodat!

Vallásos keresztényként

A túlvilághit mankója segíthet elérni földi boldogságodat is. Nem vagy egyedül: hívőtársaid közössége erős lelki támasz. Cserében „csak” engedelmes­kedned kell vallásod parancsainak: a betartandó szabályok fel vannak írva „az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira”.^[4] Ezekből oda juthatsz, hogy – a földi boldog élet feltételeként – vallásod erkölcsi parancsait is meg kell tartanod, de a végső cél nem lehet más, mint elérni a túlvilági boldogságot.

     Persze a vallásos hithez nem bizonyítékokra, sokkal inkább reményekre van szükséged, ezért a boldogságot inkább megnyugtató érzelmek, mintsem logikai érvek mentén keresed.  A hit nagy segítség; hatványozottan akkor, ha rosszak evilági – lelki, testi vagy anyagi – körülményeid.  Mégiscsak kényelmesebb hinni, és nem gondolkodni (különben tilos is) a hinnivaló kérdésekről, elhajtani a kételkedés ördögét, nem feszegetni az ellentmondásokat.

     Ha viszont kicsit körülnézel az úgynevezett „keresztény Európában”, tárgyilagosan megállapíthatod, hogy az agyonreklámozott keresztény értékrend nem biztosítéka az erkölcsös magatartásnak, és a hívők életét nem igazán hatja át a Tízparancsolat szelleme: néha kicsit ridegen bánnak szüleikkel, munka helyett inkább „ügyeskedéssel” építgetik karrierjüket, kicsit becsapják, esetleg erőfölényük birtokában kicsit háttérbe szorítják felebarátaikat, sőt időnként megkívánják azok feleségét is, és nem szeretik őket úgy, mint önmagukat. Aztán meggyónják/megbánják bűneiket, s az élet megy tovább.

Vagy lehet talán, hogy iparkodnak erkölcsösen élni, csak körülményeik és laza erkölcsű környezetük negatív hatása húzza le őket?

 „Furcsa egy hit, amely csak azért hiszi, amit hisz, mert nincs mersze ahhoz, hogy ne higgye.”^[5] Ha így van is, úgy érzheted, nem élsz hiába, és hittel várhatod az örök világosságot; nem irigyellek és nem is bírállak érte, ragyogjon majd neked a fényessége.

Vallástalanul

A dolgok értékét ritkaságuk határozza meg. Ha vallástalan „poliateista” vagy,^[6] számodra legfőbb érték egyszeri földi életed, mert csak addig lehetsz erkölcsös, amíg élsz. Ne feledd, az ateizmus nem teljes világnézet, csupán egy fontos alapelv: Isten létezésének kétségbe vonása.

     De pozitív érzelmi támaszpontokra neked is szükséged van: a legfontosabbakat elsősorban a humánerkölcs normáiban találod meg, a vallásos hit csak annyiban másodlagos jelentőségű, amennyiben segíti az erkölcsös életmódot. Ez nem hitetlenség, hanem (egy lehetséges) középút kapzsiság és a tulajdon megvetése, hedonizmus és aszketizmus, érzékiség és prüdéria, nagyvilági élet és remeteség között. Világnézeted többi elemét, – világmagyarázatokat, erkölcsi normákat, konkrét célokat – felnőttként kell megtalálnod, és felnőttnek lenni nehéz.

     A hívők valószínűleg az isteni kegyelem hiányának tekintik a racionális ateista gondolkodásmódot. „A racionalizmus keserves tudatállapot. Tudni, hogy nincs senki fölöttünk, bele vagyunk dobva a létezésbe, mint jeges űrbe, … ez bizony nem csak szabadság, de óriási teher is.”^[7]  

     A lánc egyetlen láncszemének lenni,
   a nincsből jőve, s oda visszatérőn,
a véletlen nászából megszületni
    mindenben bizonyosságot igénylőn:
   van-e kajánabb csapda a tudatnál?
          van-e fájóbb a lét-nemlét sebénél?^[8]

Éppen ezért ateistának lenni sokkal nehezebb, mint vallásosnak, főleg amíg nem birkóztál meg az elmúlás gondolatával. Szabadon dönthetsz és választhatsz, de tiéd a felelősség és kockázat is, – nem háríthatod át a jóságos Istenre.

     A humánerkölcs számos olyan magatartásformát nem enged meg, amelye a valláserkölcs nem tekint erkölcstelennek, legfeljebb valamilyen bocsánatos vallási bűnnek. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:

• súlyosan egészségkárosító életmód (drogozás, alkoholizálás, dohányzás, túltáplálkozás);
• rideg, megalázó, gúnyos, rosszindulatú magatartás (különösen rokonokkal vagy munkatársakkal szemben);
• visszaélés szellemi, fizikai vagy gazdasági erőfölénnyel (hátrányos szerződési feltételek kicsikarása, közpénzek korrupt kezelése, alkalmazottak alulfizetése);
• profitnövelés bármi áron (földi erőforrásokat kizsákmányoló termelési technológiák, szükségtelen termékek gyártása, indokolatlan áremelés);
• a végzett munkához képest aránytalanul magas bér elfogadása vagy kikövetelése (bankárfizetések, megszolgálatlan prémiumok);
• a közvélemény hamis befolyásolása (szóval, írással, médiumokon keresztül, megtévesztő reklámokkal; tekintélyalapú gondolkodásra nevelés);
• agresszív politika folytatása vagy képviselése.

     Ha létünknek csak egy isten adhatna értelmet, a túlvilági örök boldogság felkínálásával, akkor valóban nem lehetne más célunk, mint hogy parancsai szerint élve ezt elnyerjük.  Sajnos, az életnek önmagában nincs értelme, egyetlen evolúciós célja az élet fenntartása. Az életben viszont legyenek elérendő céljaid!
     Ateista életcélod a boldogság: az a tudat, hogy van értelme földi életednek. Megteremted, ha a humánerkölcs szerint élsz, és munkád eredményeivel nemcsak többet adsz vissza, mint amennyit kaptál, hanem mások örömtelibb életéhez is hozzájárulsz. Ha mindig lesz erőd elviselni a kudarcokat is, és újrakezdeni, életed nem lesz hiábavaló:

        A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz.   A cél voltakép mi is?
A  cél  megszűnte  a dicső  csatának!
A  cél halál,  az  élet  küzdelem,       
S az ember célja e küzdés maga.^[9]

„Csakis olyanhoz illik, hogy ne legyen keserű neki a halál, akinek édes az élet.”^[10]

Részletesebben: A kék madár nyomában

Jegyzetek

^[1] Gabriel García Márqez mondása.
^[2] Murice Maeterlinck: L’Oiseau bleu  (= A kék madár) című világhíres meseregénye nyomán a "kék madár" a boldogság szimbóluma lett: aki birtokolja az boldog.
^[3] Nem lehetnek közvetlen tapasztalataid Naprendszerünk 4,5 milliárd évnyi, vagy a sequoia-fenyők ezerévnyi koráról, sem az atomok mikrovilágáról. De „elhiszed”, amit erről szavahihető emberek mondanak, akik saját érzékeléseik vagy méréseik alapján tudják. (Természetesen azt is hiszed, hogy a mérőműszerek a valóságot tükrözik.)
^[4] 2Kor 3.3. – Meglepő módon, ezzel jól összefér az ateisták er­kölcstelenségének deklarálása. Lehet, hogy az Úr az ő szívükbe nem írt sem­mit?
^[5] Montaigne mondása.
^[6] Szójáték: nem hiszel semmilyen isten létezésében.
^[7] Kertész Ákos: A jóság diffúziója
^[8] Mezey Katalin: Credo.
^[9]Madách, 13. szín.
^[10]Montaigne, 93. oldal.